2013. február 19., kedd

A Biblia a magyar képzőművészetben Káin és Ábel áldozata


A Biblia a magyar képzőművészetben

Káin és Ábel áldozata


Káin és Ábel
Hegedűs LászlóKáin és Ábel, 1899, olaj, vászon, 111x110,5 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Ádám és Éva alapjában megértették az ősevangéliumot, fájlalták elfordulásukat Istentől, és vágyakoztak a Megváltóra. Úgy gondolták, csakhamar, már a második nemzedék idejében fellép, hogy megszabadítsa a bűn átkaitól sújtott földet. Ezért adták elsőszülött gyermeküknek a „Káin” nevet, mely ’nyert’-et, ’kapott’-at jelent.
Káinból azonban nem lett megváltó, de még a megváltás szükségét átérző ember sem. Ádámnak és Évának számos gyermeke született még ezután (vö. I. Móz 5:4), név szerint rajta kívül csupán Ábelt és Séthet ismerjük. Káin összeütközése Ábellel fájdalmas következményhez vezetett: a bűn legvégső, legnagyobb csapásaként megjelent a halál a földön. Káin testvéröccsét megölte.
Hogyan fajulhattak idáig az események?
Az egyéni indulaton kívül a vallási felfogás játszott nagy szerepet abban, hogy Káin ilyen félelmetesen meggyűlölte Ábelt.
Ádám és Éva, leszármazottjaikkal együtt hitüket áldozatok bemutatásával fejezték ki. Az áldozatbemutatás mind a mai napig magja, lényegi eleme minden vallásnak. A Biblia vallása szerint azonban a hitre jutott ember egész élete áldozat kell hogy legyen: „Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm 12:1–2)
Ábel „juhok első fajzásából”, azaz bárányt áldozott. Ez volt az Isten által nyújtott példa is, melyet az ősszülőknek bemutatott. Így áldozott tehát Ádám és Éva is. A bárányáldozat elismerése volt annak, hogy az ember önmaga erejéből nem képes kiszabadulni a bűn fogságából, helyettesre, segítőre van szüksége. Isten szeplőtlen Bárányának áldozatában rejlik majd az erő a rossztól való szabadulásra. Ábel elismerte és fájlalta bűneit, s hitt a bárány jelképezte isteni megoldásban. Ezért fogadhatta el Isten ezt az áldozatot.
Káint ábrázoló bizánci jellegű XII . századi freskótöredék a feldebrői altemplom dongaboltozatán
Káint ábrázoló bizánci jellegű XII. századi freskótöredék a feldebrői altemplom dongaboltozatán
Káin nem ismerte el bűneit, nem is hozott bűnért való áldozatot, mindössze a föld terményeiből adott hálaáldozatot. Igaz, ő is oltárt épített, és nem jött üres kézzel sem. Eljárása azonban nem Isten gondoskodó szeretetéről vallott. Az emberi természet következetlensége testesült meg benne: hálát vélt mutatni, komolyabb megbánás nélkül. Ezért is nem fogadta el Isten áldozatát.
(A kétféle – ábeli és káini – áldozat jelzésére a XV–XVI. század fordulóján Rotterdami Erasmus hatására alakult ki a fölfelé, illetve a lefelé szálló füst ábrázolása az európai művészetben mint Isten elfogadását vagy elvetését kifejező attribútum. Ezzel találkozunk Hegedűs László olajfestményén is.)
A két áldozat közötti különbség tehát – világok különbözősége. Ábel hitte, hogy Isten ad áldozatot, s ő az ebben való hit által lesz más emberré. Káin úgy gondolta, az ember ad áldozatot a haragvó Istenségnek. Holott Istent a bűnnel szemben nem lehet békíteni, a bűnös iránt viszont nem kell, mert Isten – miközben gyűlöli a bűnt – jobban szereti a bűnöst, mint az önmagát.
Mind a mai napig ez a meggondolás választ el vallást vallástól, hitet hittől. Isten Igéje szerint Isten ad áldozatot, s ha ezt az ember hittel elfogadja, megjobbul hite által vezérelt cselekedeteiben. A Biblián kívüli összes más hit – beleértve keresztény irányzatokat is – emberi cselekedetre és érdemekre hivatkozik. Ezért elfogadhatatlan, ezért hamis. Még akkor is, ha a gondolkodás e téveszméjét erőnek erejével, erőszakkal akarja jogaihoz juttatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Linda video