2013. február 23., szombat

115 éve született a Ferrari atyja


Modenában, 1898. február 20-án tehetős polgári család gyermekeként született meg az olasz versenyautó-tervező, a Ferrari autógyár alapítója, Enzo Anselmo Ferrari. Gyermekkén eléggé engedetlen volt, főleg ami a tanulmányait illeti, hiszen bár szülei szerették volna, ha tanul, és mérnök lesz belőle, őt az iskola sosem érdekelte, ezért nem folytatta sokáig a tanulmányait. Míg bátyja, Alfredo szorgalmasan bújta a könyveket, ő inkább biciklizett, patkányokra vadászott, vagy az otthon tartott galambokat nevezte be versenyekre. 10 éves korában aztán az édesapja kivitte a Coppa Florio versenyre, ami megpecsételte a jövőjét is, hiszen innentől kezdve a versenyautók bűvöletében élt. 16 éves korában aztán újságíró lett belőle. Mivel azonban nem volt képzettsége, az első világháború után nehéz helyzetbe került.
A családja ekkor ugyanis elvesztette szinte mindenét, a vállalkozás tönkre ment, ráadásul édesapját és bátyját is elvesztette, öröksége pedig nem volt Enzónak. Ez azonban nem szegte kedvét, továbbra is a versenyautókról dédelgetett vágyakat, éppen ezért munkára jelentkezett a Fiathoz. Persze, nem meglepő, nem járt sikerrel. Éppen ezért alkalmi munkákat vállalt, hogy édesanyját és magát eltartsa, majd egy teherautó-felépítményeket készítő, torinói céghez felvették sofőrnek. Ott ismerkedett meg Ugo Sivoccival, a szintén felépítményeket készítő, de az autósport irányában is kitérőket tevő CMN cég teszt- és versenypilótájával. Hamar váltott azonban, és a CMN céget elhagyta az Alfa Romeo kedvéért, amivel a szicíliai körversenyeken második helyezést ért el.
Ekkoriban fedezte fel magában kereskedelmi képességeit is, és az Alfák értékesítésére vállalkozott, viszont a versenyzést sem hagyta abba. Azt egészen a fia 1932-es születéséig folytatta. Erőszakos, de mégsem bántó stílusával rövid idő alatt az egyik legjobb márka-képviselővé vált. Ferrari jelleme és stílusa egyébként nem nyerte el igazán az emberek szimpátiáját, hiszen sértődékeny, csökönyös, akarnok volt, aki az igazát akár csalással is kész volt megvédeni.
A Ferrari születése
Bár Ferrari sem képzett mérnök nem volt, sem pedig sikeres autóversenyző nem lett belőle, a tehetséges emberek kiválasztásában különleges képessége volt. Csapatfőnöki irányítása alatt 1932-33- ban az Alfa P3-as versenykocsik mindenkit legyőztek, aki kiállt ellenük. 1933-tól azonban az Alfa nem tartott fenn hivatalos gyári csapatot, és a P3-as autókat is kivonta a versenyzésből.
Ferrariék így visszatértek a régebbi Monza autókhoz, melyeken először jelent meg az ágaskodó lovacska emblémája. Néhány évig még kaptak támogatás az Alfától, de ott is anyagi nehézségekkel küszködtek, így 1938-ban a menedzsment visszavitte a versenycsapatot a gyár falain belülre. Így megszűnt a Scuderia Ferrari, és Enzo az Alfa Corse nevű csapatot irányította tovább. Mivel az új főmérnökkel folyamatos nézeteltérései voltak, néhány hónap múlva otthagyta a céget, és az értékesebb embereket magával vitte Modenába. Lényegében ekkor alakult meg a Ferrari mint vállalat. Ahhoz viszont, hogy autógyárrá váljon, még egy évtized kellett.
A második világháborúban egy bomba a földig rombolta az üzemet, Enzo pedig úgy döntött, hogy azt Maranellóban építi újjá, ahol a háború során hadimegrendelésekből összegyűlt vagyonból újból sportkocsikat kezdett gyártani. 1947-ben el is készült az első Ferrari, három évvel később pedig már az első Forma 1-es futamon is részt vettek.
Miután a fia 1956-ban izomsorvadásban meghalt, Enzo beletemetkezett a munkába. Sosem vett ki egy szabadnapot sem, viszont az autóversenyeket is kerülte. Előtte való tisztelgés jegyeként viselt mindig napszemüveget. 
Enzo Ferrari pedig 1988. augusztus 14-én halt meg. Végrendeletében kérte, hogy halálát - akárcsak anno a születését is - két nappal később regisztrálják. A nyilvánosság egyébként már csak a temetés után értesült a sajnálatos eseményről. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Blogarchívum